Rólam

Hogy extrém módon empatikus vagyok, azt már felnőttként tudatosítottam, amikor éppen egy erről szóló könyvet olvastam. Ez először megdöbbentett, de sok mindent segített megérteni. Például azt is, hogy miért nem jó magunkból kiindulni, amikor másokról van szó. Hiszen mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a világot, és van, aki egy kis időre képes felvenni a másik szemüvegét, van, aki viszont nem.

Sok mindent tanultam, ami feltárja a lélek titkait, a kineziológiától kezdve a test-lélek-szellem kapcsolatán keresztül a betegségek lelki okának tanulmányozásáig, mert minden összefüggést szerettem volna megérteni, ettől mégsem éreztem volna magam alkalmassá arra, hogy másoknak is segítsek. Megtapasztaltam viszont sok-sok élethelyzetet, újrakezdést, válást, családalapítást, családon belüli értékrendek ütközését, párkapcsolati válságot, amelyek mozgatórugóinak tudatosítása megerősített abban, hogy jó úton járok, ha a „miért”-ekre keresem a választ, és így már hiteles lehetek segítőként.

Hiszek abban, hogy nem egy módszertani képzés vagy oklevél tesz alkalmassá arra, hogy másoknak segítsünk. Az csak az egyik összetevő. Ami még fontosabb hozzá, az az élettapasztalat és az empátia.

Most már tudom, hogy a „miért”-ek tényleg fontosak, hiszen mindegyikünk tette mögött ott lehet például egy olyan állandósult negatív lelkiállapot, amit érzelmeink, mintáink sokasága konzervált, és abban a lelkiállapotban csak egyféleképpen tudunk cselekedni, hiába szeretnénk másképp.

Hát így lettem végül mediátor, aki értő figyelemmel, ítélkezés nélkül, szeretetteljes elfogadással segít tudatosabbá válni és ezzel megoldani a konfliktusokat.